skip to main |
skip to sidebar
LÁV EGYETEM!
Basszus lehet ennyit inni? Mármint.. nem részegedek le minden nap és amikor lerészegedek sem vagyok totál csúnya csatak részeg... deh.. akkor is többet ittam az elmúlt 3 hónapban, mint eddig életemben! PONTOSAN 3 hónapja, mert 3 hónapja ilyenkor sikerült hosszú időre búcsút inteni a tequilának, szerintem olyan este 11 körüli óráktól.. khm :P :D
Egyszerre jó és rossz ez a bulis élet.. de ez csak a természetemből fakad. Rossz, mert nem ezt szoktam meg és mert jó volt, amit eddig megszoktam DE JÓÓ mert sok kedves szeretnivaló embert ismertem meg, akiket nem csak én szeretek, ők is csipáznak engem! Bár meg sem tudnám magyarázni mit élvezek annyira a jelenlegi életemben, csak az biztos, hogy jól érzem magam a bőrömben (az összes aktuális nyűgömmel együtt). Remélem egyszer, nem túl sokára rám talál a szerelem is és akkor tényleg minden szuper lesz. Majdnem minden. Csiszolni mindig kell valamin, de az nem gond.
Tudod, azon gondolkodtam, milyen is volt melletted. Fura,hogy a közelséged mennyire megnyugtatott és boldoggá tett.Sokáig azt hittem életem sincs nélküled, nem érdekelt senki és semmi, nem voltak barátok vagy bármilyen jellegű társ,csak te. Ha valami fájt, a lehető legtermészetesebb dolog az volt, hogy rohantam hozzád, nem feltétlen azért, hogy megments (dehogynem), néha már az elég volt, hogy átölelj és azt mondd, ne félj semmitől, minden jóra fordul, csak tégy érte. Ez olyan rád jellemző mondat, de így is volt. Nem várok megváltást, sem csodát, csak a meleg, ölelő karjaid, melyek azt sugallják, nem lesz semmi baj.
Tudod jól, mindig kiálltam a női egyenjogúságért, mindenkivel harcoltam, aki kicsit is hímsoviniszta volt, de attól még bizonyos szempontból utálok nő lenni. Utálom a női gyengeséget, ami belőlem és még sok más nunis emberkéből sugárzik, a sebezhetőséget és azt a csöpögős érzelmességet, ami mindegyikőnkben benne van. Mennyivel egyszerűbb lenne ezek nélkül és mennyire férfiassá válnánk ezáltal!
Bevallom női mivoltomból fakadóan, gőzöm sincs, hogy kell tovább lépni és nem szeretni valakit, aki annyira fontos volt, hogy világokat mozgattam meg érte, de bevallom azt is, hogy már nagyon akarom! Annyira görcsösen kapaszkodok a feledés aprócska szikrájába, ami bennem él,hogy még inkább kioltom,ahelyett, hogy valahogy segítenék magamon. Szépek az emlékek. És maradandóak. Azt hiszem ez az, ami beleköp a levesembe.
Tudod mit? Te magad fogsz segíteni nagy lépést tennem. Vagyis te már megtettél mindent és én pontosan ebből fogok táplálkozni.
Hála neked, amiért megtanítottál mindent az életbe maradáshoz sz*r dolgok után, pontosabban én csak téged figyeltelek és igyekeztem minél többet elsajátítani, azt hiszem sikeresen.
Ma büszkén felállok a földről, ha már a pad alá estem, megrázom magam, becsukom az ajtót és kizárlak.Mást is kizártam már, nem lehetetlen a feladat, de ha az is lenne, balek, poros hasú véglény vagyok, megoldom.
Várom a megváltást és az újjászületést!
Tudod, sokat gondolok rád... és arra,hogy nélküled is boldog vagyok. Már a gondolat is boldoggá tesz, hogy megy egyedül is az élet, pedig nem jó egyedül. Kell két biztonságos kar, ami átölel és azt mondja, nem lesz semmi baj, de nem a tieid lesznek azok.
Tudod, azon gondolkodtam, mi lenne, ha még mellettem lennél. Számtalan dolgot megosztanék veled, mert mióta szétváltunk, elhalmoznak az újdonságok. Mindig adtál tanácsot, valahogy mindig tudtad mit kell mondani. Sőt, most is tudod, de amiket mondtál, visszagondolva nem is mindig voltak olyan jók. Ittam a szavaidat és nem volt az az ember vagy isten, aki kinyitotta volna a szememet,hogy hülyeségeket mondasz. Hülyeségek, amik neked nem voltak azok, csak nekem, hiszen te mindig tudtad, melyik szavaddal mit akarsz elérni.
Mindezek miatt úgy érzem, haragszom rád. Fura, mert utálni nem tudnálak és tudom, hülye leszek,ha valaha is úgy érzem, utállak,mert lehetetlen, hogy ez az érzés valódi és őszinte lehessen.
Kedves, hogy az emberek mennyire aggódnak, amikor valami "baj" történik, de valójában mindezzel csak egy probléma van:
KURVÁRA UTÁLOK SZENVEDNI! Sajnos nincs bennem azaz indíttatás, hogy mások szeme láttára akadjak ki, az egyedül szenvedés bejövősebb, így semmi kedvem emberkékkel együtt rágódni a 'sanyarú sorson, amit túl kell élni'.
Csak azzal akarok beszélgetni, aki el tud vonatkoztatni a gondjaimtól, pont elég akkor szomorúnak lennem, amikor egyedül vagyok.
Azt is utálom, ha más szenved, nem még ha én..
I really don't wanna think about everything
Lettek újévi fogadalmaim, bár egyiket sem tudtam megvalósítani, hiába vagyunk már a kilencedik hónapban, sőt, valószínűleg nem is fogom. Vagyis csak félig.
Most viszont ismét szükségem lenne fogadalmakra, de nem az új év miatt, hanem az új élet miatt.
Eljött az idő gyökeresen változtatni, lehetőségem sincs arra, hogy ez ne történjen meg, annyit tehetek, hogy nem hagyom sodorni magam az árral, ami talán rossz irányba vinne.
KÁOSZ AMIGOS
Lehet egyáltalán jól cselekedni? Biztosan lehet, de nekem nem sikerült, mintha minden lépésemmel rombolnék mindent magam körül. Új élet.
Új élet, nem akarlak.
Épp az előbb olvastam el, amit "szerelem" címszó alatt írtam. Heh. Szerelem. Igen, szép dolog. Nagyon szép dolog. Pokolba taszít, vagy mennybe juttat. Felváltva. Dobál. Elszédültem és hányingerem lett. Hánytam. Beteg vagyok. Lekerültem a pokolba és nem tudok felmenni.
Szerelem.
Azt hittem, én balga, nem is tudom, hogy lehettem olyan naiv! Lehet, a sok disney rajzfilm és amerikai romantikus szarok hazugsága és a szappanoperák ébresztették bennem azt a hitet, tudatot, elképzelést, NEM TUDOM MIT, hogy a szerelem mindent legyőz. Időt, távolságot, épp ami az útjába kerül, hiszen bármi történhet, ha szeretsz valakit, érdemes küzdeni.
Aha. Hasztalan. Hazugság.
Hazudtak nekem. Azt hiszem összetört bennem valami, ami eddig fénylett és erőt adott. Azt hiszem kitéptek egy darabot a szívemből erőszakkal és elvitték magukkal, hogy soha-soha ne felejtsem el milyen szeretni és mi a velejárója. Nem teszem. Soha többé nem felejtem el, hogy mit jelent a mennybe és a pokolba kerülni. Nem biztos, hogy jobban cselekszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy újra elkövetném ugyanazokat a hibákat, csak most úgy, hogy tisztában vagyok az összes döntés következményével.
Az a fránya szív. Olyan okos az ész, annyira tudja mire van szükség, de miért a szív az erősebb? Ő is tudja mire lenne szükség, csakhogy azt nem lehet. Hogy múlik el a szerelem? Ha nem tápláljuk? Ha nem gondolunk az illetőre? Ha igyekszünk másra koncentrálni? Hogy kell elmulasztani egy világokat pusztító szerelmet, ha már lejárt az ideje? És mindezt hogy kell akarni?
Piciny ész, kapcsolj be és segíts meg, egyetlen reményem vagy, nélküled elveszek.
Elmerengtem az emlékek tengerében. Miért van az, hogy valami véget ért és hiába volt jó, baromira fáj? Elvileg értékelni kellene azt, hogy akkor tutijó volt, nem pedig siránkozni, hogy vége. De én ilyet nem tudok. Francos ragaszkodás.
Menj, menekülj, fuss, vissza se nézz és egyszer jobb lesz! De nem marad tüske? Se szilánk se semmi, ami fájdalmat szül? Minden elmúlik? Olyan új ez az egész, nyomtalanul is lehet új életet kezdeni? Vagyis nem kezdeni, hanem élni. Mi ez az egész? Nem ismerem ezt az utat és nem szeretném végig járni. Nem ismerem azt a szót, hogy vége. Tényleg nem.
Gyógyulj meg szív, mert szükség lehet még rád.
Mintha nem lenne elég, hogy a nagy Puma elment, rásegít a sors: kölcsön kapunk egy ugyanolyan fekete fiú macskát (tökök nélkül).
Azt hittem azzal, hogy nem gondolok a pumamentességre, túl is teszem magam, de to be honest, i still have been fucking missing my OWN N1 cat!
Minden rosszban valami jó? Jó.. persze, nem kellett kinyúlva látnom az út szélén az álomdögicát, de attól még depis vagyok, hogy nincs meg. Hogy nem lesz meg. Remélem elvitték és nem az örök vadászmezőkön kergetik.. mert ő nem az a vadászós típus..
------>
much more beautiful :(
E.R. :Tudod, amikor rád nézek, valami nagyon kedvemre valót látok. Eláruljam mit?
S.S. : Lélegzetvisszafojtva várom.
E.R. : Magamat látom.
Tudod, azon gondolkoztam, milyen is az igazi szerelem. Olyan szörnyen összetett, bonyolult és sokrétű, hogy időnként úgy érzem, nem is vagyok igazán tisztában azzal, hogy mi is ez pontosan. Azt hiszem érzem, mit is foglalhat magában, de valahogy elmagyarázni még sem tudnám. Megfejthetetlenné teszi az a sok érzelem, ami egyszerre röpíthet fel a magasba vagy taszíthat a mélybe. Ha úgy érzed, te azok közé tartozol, akik ezt tudják kezelni vagy irányítani, szerintem tévedsz. Nem ismerek olyan embert, aki képes bármit is kezdeni a szerelemmel azon kívül persze, hogy élvezi vagy épp harcol az ellen, hogy gyötörje őt a kesernyésen édes, őrjítő szerelem. Mert őrjítő is. Persze nem jó értelemben, mert mikor mardos a fájdalom, vagy az idegesség, ami a tehetetlenségből fakad, mert nem tudod azt tenni amit szeretnél, valami hajhullató gyötrelem ölel át, amin nem tudsz túl lépni.
Szeretnél? Persze, hogy szeretnél.
Tudod, ez az a mélyről jövő érzés, amire azt mondják, megszoksz vagy megszöksz. Elfogadod minden szépségével és keserűségével a mégis gyönyört adó szerelmet, vagy eldobod, mert nem bírod az öröm mellett szerzett fájdalmat elviselni. Egy dolgot sose felejts el: megfutamodni gyáva dolog, a szerelmet eldobni pedig a legnagyobb őrültség. Így megy ez, míg le nem csendesedik az erdőket égető tűz... ne aggódj, valami úgy is történik, hiszen egy dolog biztosan állítható a szerelemről: eseménydús. Elmúlhat, fellángolhat, de le is nyugodhat... persze csak annyira, hogy ne kergessen az őrületbe.
Ha azt gondolod, hogy az új év megváltoztat bizonyos dolgokat, nem tévedtél. A dolgok nem mozdulnak, pont ugyanúgy maradnak, mint eddig. Nem történik semmi pozitív változás, maximum annyi negatív, hogy mindenki baszogat, hogy nem történik pozitív változás. Érted ezt?
Egy újdonság még is akadt: a lehetetlen lehetségessé vált: KUTYAAAAAAA!
Hiszen milyen ház az, ahol nincsen?...
