Szörnyű idő és a szörnyűség egyre csak nő...

Tudod, azon gondolkodtam, mi lenne, ha még mellettem lennél. Számtalan dolgot megosztanék veled, mert mióta szétváltunk, elhalmoznak az újdonságok. Mindig adtál tanácsot, valahogy mindig tudtad mit kell mondani. Sőt, most is tudod, de amiket mondtál, visszagondolva nem is mindig voltak olyan jók. Ittam a szavaidat és nem volt az az ember vagy isten, aki kinyitotta volna a szememet,hogy hülyeségeket mondasz. Hülyeségek, amik neked nem voltak azok, csak nekem, hiszen te mindig tudtad, melyik szavaddal mit akarsz elérni.
Mindezek miatt úgy érzem, haragszom rád. Fura, mert utálni nem tudnálak és tudom, hülye leszek,ha valaha is úgy érzem, utállak,mert lehetetlen, hogy ez az érzés valódi és őszinte lehessen.