Letter part I

Tudod, azon gondolkodtam, milyen is volt melletted. Fura,hogy a közelséged mennyire megnyugtatott és boldoggá tett.Sokáig azt hittem életem sincs nélküled, nem érdekelt senki és semmi, nem voltak barátok vagy bármilyen jellegű társ,csak te. Ha valami fájt, a lehető legtermészetesebb dolog az volt, hogy rohantam hozzád, nem feltétlen azért, hogy megments (dehogynem), néha már az elég volt, hogy átölelj és azt mondd, ne félj semmitől, minden jóra fordul, csak tégy érte. Ez olyan rád jellemző mondat, de így is volt. Nem várok megváltást, sem csodát, csak a meleg, ölelő karjaid, melyek azt sugallják, nem lesz semmi baj.
Tudod jól, mindig kiálltam a női egyenjogúságért, mindenkivel harcoltam, aki kicsit is hímsoviniszta volt, de attól még bizonyos szempontból utálok nő lenni. Utálom a női gyengeséget, ami belőlem és még sok más nunis emberkéből sugárzik, a sebezhetőséget és azt a csöpögős érzelmességet, ami mindegyikőnkben benne van. Mennyivel egyszerűbb lenne ezek nélkül és mennyire férfiassá válnánk ezáltal!

Bevallom női mivoltomból fakadóan, gőzöm sincs, hogy kell tovább lépni és nem szeretni valakit, aki annyira fontos volt, hogy világokat mozgattam meg érte, de bevallom azt is, hogy már nagyon akarom! Annyira görcsösen kapaszkodok a feledés aprócska szikrájába, ami bennem él,hogy még inkább kioltom,ahelyett, hogy valahogy segítenék magamon. Szépek az emlékek. És maradandóak. Azt hiszem ez az, ami beleköp a levesembe.
Tudod mit? Te magad fogsz segíteni nagy lépést tennem. Vagyis te már megtettél mindent és én pontosan ebből fogok táplálkozni.
Hála neked, amiért megtanítottál mindent az életbe maradáshoz sz*r dolgok után, pontosabban én csak téged figyeltelek és igyekeztem minél többet elsajátítani, azt hiszem sikeresen.

Ma büszkén felállok a földről, ha már a pad alá estem, megrázom magam, becsukom az ajtót és kizárlak.Mást is kizártam már, nem lehetetlen a feladat, de ha az is lenne, balek, poros hasú véglény vagyok, megoldom.

Várom a megváltást és az újjászületést!

Tudod, sokat gondolok rád... és arra,hogy nélküled is boldog vagyok. Már a gondolat is boldoggá tesz, hogy megy egyedül is az élet, pedig nem jó egyedül. Kell két biztonságos kar, ami átölel és azt mondja, nem lesz semmi baj, de nem a tieid lesznek azok.