R.I.P.

Emlékezzünk. Ma 3 éve halt meg egy borzasztóan tehetséges színész, Heath Ledger. Állíthatom, hogy minden filmjét láttam, mert tényleg így történt, végig követtem az életét, sőt mi több, olvastam is, amit a halála után adtak ki.

Emlékszem arra a napra: életem egyik legszörnyűbb élménye. Amúgy is sokkolva voltam, olyan dolgot segítettem (próbáltam) feldolgozni valakinek, akit nagyon szerettem, amit normális ember el sem tud képzelni, nem még, hogy átélni!
Emlékszem 21-én éjjel olyan, mintha nem is aludtam volna, minden órában pont ugyanabban a percben rápillantottam az órára, nyugtáztam, hogy igen, alszik, majd visszaaludtam, másnap aztán, kimerültségtől szenvedve haza vánszorogtam és a barátaim azzal a hírrel fogadtak, hogy képzeljem el, Heath Ledger meghalt. A kedvenc színészem. Akit annyira szerettem. Akiről mindenhol volt kinyomtatva képem. Akinek millió és egyszer láttam több filmjét is. Azt hittem viccelnek, fel is háborodtam, hogy most ilyesmivel zaklatnak.

Aztán kiderült, hogy nem volt vicc.

I'm really sorry for your death, but you'll be alive forever in your movies. I'll never-never forget your smile.

Nők

Adam: nem mindenki ezt akarja csak te szaladtál bele ilyen palikba:D
de van akinek a nő többet és a kocsijánál is:D
Én: Ádám, a kérdés az, hogy meddig tart a varázs ( hogy többet ér a kocsijánál is) :P
Csaba: Lilla! Sokáig! A nő ravasz, csábít, mindig.. ;)


Miért van az, hogy a férfiak tisztábban látnak, mint én? Elgondolkodtam egy nőtársam és a saját múltamon, azon, hogy egyszer régen még egy pályán futottunk, bizonyos szempontból ugyanabban a körben mozogtunk,csak megváltozott minden -és most kinek mi jutott: butus kiscsajnak tartottam, akinek az egyetlen szerencséje, hogy jó pasit fogott ki, aki "felkarolja", de óriásit tévedtem!
Taktika volt. Tudja, hogy jól választott, még most is és nem enged semmit kikerülni a kezei közül, sőt, a lehető legjobban kézben tart mindent és így rájöttem, mennyire igaza van annak a Csabának, aki azt mondta, a nő ravasz, csábít, mindig..
Ilyen akarok lenni. Ilyennek kell lennem, különben elmaradok mindentől. Az egyszerűség, a "normálisság" már nem divat, nyomulni kell előre, hajtani kell a malmot, játszani kell, táncolni, folyamatosan táncolni, mindegy miként, de nem lehet abba hagyni a táncot egy percre sem.

Miért nem fognak össze a nők, miért versenyeznek állandóan? A tempót muszáj tartani, de miért kezdik el? És mire a féltékenység? Sokkal erősebbek lennénk ha összefognánk, tarthatnánk a lelket a nehéz napokban, még is olyan sok esetben megromlanak a barátságok, csak mert mindenki fenn hordja az orrát. Néha leosztanék egy-két pofont, hogy mindenki észbe kapjon.
Tudom, semmi jogom bármit is mondani, én magam is óriási kritikus (fikázómester) vagyok, viszont vágyom a békére!














Már megcsapott a változások szele,

tudom, hogy most valami új fog jönni és már nagyon várom!









Persze mindez nem azt jelenti, hogy velem lennének a gondok, hiszen nem csak arról lehet beszélni, hogy velem mi van, de amikor egy 30 éves barátság szakadozik szét csupán azért, mert mindkét fél sértődött, öntelt, azt hiszi igaza van, eldurran az agyam. Kellene egy varázspálca, ami koppintásra helyre hoz mindent. Az a fránya büszkeség a nőkben. A tartás más kérdés, nem kell megalázkodni, de miért makacsolják meg magukat?

Erről eszembe jut egy jelenet a Valami Amerika 2-ből:
-hát hívd fel!
- dehogy hívom, van bennem tartás! egyébként is ki van kapcsolva...

ilyenek a pasik. Mi is lehetnénk ilyenek(főleg ha mi vagyunk a hülyék).

New Year, New Life

Mindig elfelejtem az úti célom, amikor megbotlok. Egy-két régi emlék teljesen kizökkent és utána órákon, napokon át kapirgálom össze magam. Megfeledkezek arról, merre is vitt eddig a lábam. Eddig az volt a bajom, hogy elnyomás alatt tartottak, én voltam az a rabszolga, aki élvezte, hogy láncra volt verve. Nem is az zavart, hogy elnyomtak, hanem az, hogy mások így gondolták. Hát van ilyen? Sosem gondoltam, hogy normális vagyok, most kifejezetten megerősíthetem az önmagamba táplált hitemet. Itt az ideje saját várat építeni, ahol egyedül vagyok a főnök és senki nem mondja meg mit kell tenni. Erre vágytam, nem? Hm, ki emlékszik már, majd meglátjuk mennyire működőképes ez a terv. Ki kell irtani magamból a cinizmust és az emberekkel szembeni negatív érzelmeket, amik az utóbbi hónapokban gyűltek fel. Azt hiszem ideje összeállítani egy rövid kis új évi fogadalom listát:

1. Még több önbizalom

2. Még kevesebb babona

3. Kitartás - hátha egyszer szerencsés leszek,várom a percet (amikor kezdődik és életem végéig tart :P )

4. Több türelem az emberiséggel szemben

5. Visszacsökkenteni az utálat mérlegemet, mert mostanában állandóan kiugrik és ez csúnya dolog

6. SPORT! Ha már híztam, vigyázzak a kis alakomra, a franc se akar duckó lenni

7. Ápolni a barátságokat, amik megmaradtak és az újakat is

8. NEVER GIVE UP! Kevesebb elkeseredés, nincs idő az önsajnálatra

9. A lélek meggyógyulása. Totally.

Gondolom ennyi elég lesz.

The New Year

Még egy év.. egy új.. nem tudom, hogy örülünk-e ennek. Az elkövetkezendő napokban azon fogok gondolkodni, mi legyen az idei fogadalom. Örülök, mert sikerült a tavalyiból nem is egyet megvalósítani! Nem tudom.. azt hiszem valahol ott kezdődik a gond velem és ez az amin változtatni szeretnék, hogy Michael Douglasbe akkor lettem 'szerelmes', amikor már öreg (jó, hozzám képest mindig az volt, már ebben is benne rejlik a probléma), haldoklik.. most arra akarok kilyukadni, hogy mostanában mindenről lemaradok, amiről nem szeretnék. Ezen sürgősen változtatni kell! Meglátjuk mi lesz..