Never give up

Hitvesztő!

Amikor magasan érzed a kakiszintet sem szabad kétségbeesni, mert minden csak hozzáállás kérdése.Van ez az új társaság, ahol mostanában olyan jól érzem magam, na ők "nevelik" belém a nézetüket, ami egyre inkább úgy érzem, marha jó hatással van rám. Állítom, hogy az utolsó vizsgám csak azért lett meg, mert annyira kiléphettem önmagamból a társaságukban, hogy csekély eséllyel és baromi kevés, fogyóban lévő energiával de sikert értem el. Szeretnék még sokat velük lenni, mert még mindig van mit tanulni és fejleszteni magamon, szeretném, ha működne, ill. működnénk, együtt, velem együtt és nem nélkülem.

És most mindent bele.

Hate it

Utálom.

Fortyog bennem a düh. Az utóbbi pár hónapban végre elememben éreztem magam, nem az a csetlő-botló béna kislány voltam, akit mindenki megmosolyog és úgy áll hozzá, óóó igen, ő csak Lilla :) . Utálom.

Utálom, hogy időnként visszaesek és nem tudom a saját hülyeségeimet legyőzni, mármint amikor úgy érzem, hogy le tudnám, akkor mindig jön valami, ami arra emlékeztet, hogy még mindig ugyanaz a bénázó csajszi vagyok és sohasem nőhetem ki önmagam.

Utálom, hogy állandóan hibázok. Amikor nyeregben érzem magam, vagy a döntés joga a kezembe kerül, mindig rossz utat választok és nem az történik velem, ami szeretném, hogy történjen. Vagy még mindig rossz oldalon tapogatózok a sötétben, vagy csak szimplán béna vagyok.

ÁÁ! Utálom!

Egy szőke hajú, besenyői Lilla után nem következhet egy másik besenyői, szőke hajú Lilla, vagy tévedek?

Lehet megint csak én túloztam el. Lehet megint hibákat halmoztam, NEM értem, ha más boldogságra talál nekem miért is nem lehet?...

Oh, fuck off!