Changing life

Tudod, azon gondolkodtam, hogy a középiskolás éveim olyanok voltak, mint egy romantikus happy end-del végződő amerikai film, tele bonyodalmakkal, szerelemmel, odaadással és összetartással.

Tudod, azon gondolkodtam, hogy ettől a fajta élettől ma már fényévekre vagyok. A körülöttem lévő emberek nem azt sugallják, mint Te abban az életben, tartanom kell tőlük és mindig ébernek lenni, nehogy visszaéljenek bármivel, ami rosszul jöhet vagy nehogy hírhedtté tegyen egy-egy meggondolatlan megjegyzésem/cselekedetem. Nincs meg az őrző-védő szolgálat, aki figyel rám, mindenhol csak a rossz indulat, vagy éppen a "jó", mert árgus szemekkel figyelik minden mozdulatomat mindenféle számomra nem tetsző okból.

Tudod, azon gondolkodtam, hogy Te is marha messze vagy már a közös filmünktől. Más utakat jársz, számomra teljesen idegeneket ami Téged is idegenné tesz a szememben. Már nem ismerlek de nem is vágyom rá, hogy az új, távol lévő énedet meg akarjam ismerni, már nem az a kedves mosolyú fiú vagy, aki meggyőzött mindenkit minden szavával és akinek az igaz barátai (testvérei) imádták.

A változásban nem is az elmúlások és az újdonságok a gondok, hanem azok milyensége. Félek az új énemtől, akivé lettem, mert nem ismerem a határaimat és tartok attól, hogy talán bajba sodrom önmagamat. Nem tudom kit kellene meghallgatni minderről, hiszen a régi Te már nem létezik és a régi én sem, hogy felkeresselek akármilyen okból is.

Fura, de ha nem lépek meg valamit, elítélnek az emberek, de ha megteszek valami mást, azért egy másik közösség teszi ugyanezt. Dilemmázok és várom, hogy történjen valami amiről állíthatom, hogy tudom kezelni, mert utálok bizonytalankodni.

Töltődés

Van az a hely, ahol ritkán jársz, de mikor ott vagy, meggyógyul a lelked. Lehetőség sincs arra, hogy a problémáidat magaddal vidd, mert annyira más hely, mint a megszokott, hogy egyszerűen lemorzsolódnak az utazás során azok, amik elől menekülsz vagy amiket épp agyon hajtasz.

Ezen a helyen pár keresetlen szó, ami nem is gondolod, hogy kapcsolódik hozzád minden kétségedre választ ad vagy épp utat mutat, így ez mindig egy igazi belső lelki túra megspékelve egy valódi utazással, egy csipetnyi jó idővel és pancsolással.

Mostanában elkövettem azt a hibát, hogy nagy keresgélésemben leragadtam a szerelem azon állomásain, ahol a látszattal és a magamba táplált nem is létező érzelmekkel megsebeztem a saját szívem. Megkoronáztam a türelmetlenségemet azzal, hogy elébe rohantam a dolgoknak, ahelyett, hogy kicsit okosan cselekedtem volna, ami ugyan több időt foglal magában, de hosszú távon mindenképp kifizetődő. Eddig úgy gondoltam, hogy a tavalyi évben összeszedett tulajdonságaim jót tettek: magabiztos, érett lány lettem, aki igenis tudja mit akar. Úgy tűnt mindent tudok irányítani és mindez hatalom a kezemben, de valójában az új tulajdonságaimat nem is tanultam meg igazán kezelni illetve irányítani. Nem az a gond, ha valaki magabiztos, hanem az, ha ezt mindig, minden körülmények között kimutatja, pedig nem kellene. A türelem nagy erény és igazán szeretném elsajátítani, mert meghozza a gyümölcsét. Nem kell a sült galambra várni, de nem szaladhatunk mindig előre, ideje rátalálni az aranyközépútra.

Ha már be is buktam az utolsó "próbát" és a szívtörésem valódi, akkor sem kell megfeledkezni arról az aprócska tényről, hogy gyorsan és nagyot tud fordulni az a kocka, utána pedig okosan kell kijátszani a lapokat. Ilyenkor érzem úgy, hogy az élet egy komoly játék, ahol nem kell mindig komolynak lenni, elég ha észnél van az ember lánya. Nos, ideje elkezdeni.

Hullócsillagokat láttunk tegnap előtt éjjel. Azt mondta a lány, amikor meglátsz egyet, rögtön kívánnod kell, csak úgy teljesül a kívánság, ha még látod a csillagot. Lehetne nagyokat kérni, de teljesen felesleges, hiszen egyetlen dolog az, amire mindenkinek szüksége lehet: Fortuna meleg szemei, amelyek mindig figyelnek, minden más adott.