New Year

Még nem lehet Újév! Ez az utolsó olyan évem, ahol még csak egy X van a koromban és nem kettő! Ezek után kezdődik a visszafordíthatatlan öregedés! Mi lesz velünk?!

Egy dolog viszont vigasztal! Ez az első eset, hogy készítettem fogadalmakat! És be is akarom tartani őket!



Az újévi fogadalmaim pedig a következőek:
1. +3 kiló tartósan
2. több sport
3. több önbizalom
4. több szorgalom és kitartás
5. kevesebb babona
6. kevesebb önsajnálat
7. álláskeresés ----> és találás (+ pénz!)
8. német nyelvtanulás ---> nyelvvizsga még 2010ben!


Nagyra törő álmok? Reméljük nem.

Elválás

Életemnek (remélhetőleg) még csak úgy a 20-25%án vagyok túl (neem, én nem akarok 100 évig élni, nem állna jól nekem) de a költözködés és az azzal járó mókák minden apróságával tisztában vagyok, sőt, mély tapasztalataim vannak, ebből kifolyólag állíthatom: a lakás olyan, mint egy szerelem. Évekig együtt vagytok, tökéletes a harmónia, de lassan ráébredsz, hogy már nem fértek el egymás mellett, így tovább kell állni. Vagy egyszerűen csak találtál egy jobbat. A költözködés fájdalmas, az utolsó éjszaka álom nélküli és nosztalgikussá váló. Mikor pedig az üres lakásban állsz, próbálod az elmédbe zárni a jól ismert terület minden szegletét, kinézel utoljára az ablakon, megnézed, milyen is a kilátás, tudva, hogy ugyanazt a területet, amelyiket bármikor megnézheted újra, már még sem lesz ugyanolyan, mert egész más szögből látod. Így többször nem láthatod. Már nem lesz ugyanolyan.
Az új lakásban az első éjszaka hasonlóan telik, mint az utolsó a régiben, álmatlanul, elmélkedve: vajon jó ötlet volt-e elköltözni, milyen lesz az új helyen, lesznek-e olyan szép emlékeim, mint a régiben. Az elkövetkezendő napokban emberektől függően két dolog történhet:

1. sajnálod a régi lakásod, már most hiányzik, próbálod megszokni az újat, de nehéz, mert idegen és ismeretlen, te pedig a régi megszokott otthonra vágysz, így próbálod is megteremteni a megfelelő atmoszférát, ami vagy sikerül, vagy nem.

2. marhára örülsz, hogy végre túlestél a költözésen, hogy új lakásod van és otthagyhattad a régit és gyorsan szervezel egy házibulit. Ne hidd, hogy piásan nem törnek rád a régi emlékek! A múlt mindig szép, akárki akármit mond!

Évekkel később már biztosan élvezed az új kérót, pont olyan, amilyet megálmodtál, tetszik minden, tágas, meleg, barátságos, de hidd el, ha eszedbe jut a régi, boldogan fogsz rá visszagondolni.
Kiheverni sosem lehet, ha igazán jól érezted magad, de túllépni talán igen.

Nos, ez az én tapasztalatom. Legalábbis így gondolom. Talán a tapasztalat túlzásnak hangzik! Ilyen jellegű tapasztalatot nemszeretnékszerezni:$

Furcsa helyzet

Hogy lehetséges, hogy a távollévők képesek csak megmozgatni bennem valamit? Úgy értem.. jó pár emberrel mondhatni mindennap beszélek, még sem jutunk előre, csak egy helyben topogunk, aztán jön valaki, akivel (sajnos) csak ritkán beszélek, általában nem is túl hosszan, és mikor igazán belekezdünk, türelmesen, mind a ketten, rögtön összehozunk valamit! Nem is tudok ennél jobbat! Mintha az utolsó reménysugárként küldték volna fentről, hogy elhagyjam az elkeseredettséget és újat merjek gondolni és tenni. A varázs persze mára lecsökkent, de valami mégis megmaradt. Talán ez elég az elhatározáshoz... nem is értem mitől félek... de valami csak lesz.. azaz.. biztos, hogy lesz. Hé-hé, hiszen van egy tervem!! Hetek óta először!!

Megérett a helyzet egy elhatározáshoz, ez pedig a következő: valami történni fog általam. Döntést hoztam és ideje kiállni érte. Lesz valami. Most már biztos vagyok benne, és ez elég, mert ha lesz valami, akkor olyan nem lesz, hogy nincs semmi.
Lehet, hogy megzavarodtam? Majd elmúlik..