... Verejtékes homlokkal, szívfájdító érzéssel ébredtem, tudtam, hogy mostantól semmi sem az lesz, ami eddig volt, megint rossz döntést hoztam. Rossz álom volt. Újra hatalmába kerített a csalódottság és a megbántottság érzése. Nem azzal van a gond, ha valakinek nem számít a másik, hiszen van olyan, hogy nem alakul ki semmi benned a másikkal kapcsolatban (azt mondják, van olyan), de azért humánusnak azt hiszem lehetne lenni. Ez valami olyasmi, mint az, hogy valaki, aki esetleg kellemetlen, távoli ismerős, nem köszönünk és én ezt képtelen vagyok megérteni. Nem akarok én senki olyannal leállni beszélgetni, de egy "sziá"ban mi a sok?! Az ismeretség jele a köszönés, nem pedig a haverságé, egyszerűen nem fér a fejembe, miért kell bunkónak is lenni és pont így nem értem azt sem, hogy attól, hogy valaki nem tartozik a Fontos kategóriába, miért kell úgy bánni vele, mint a kutyával. Ő a kutyával is így bánik, nem a cirógatós fajta.
Hiba volt. Rosszul döntöttem. Nem tudom, hogyan tovább, az új szabályaim, amiket felállítottam dugába dőltek. Értelmét vesztette az egész. Tényleg nem tudom, mi lesz a következő lépés, baromira meg vagyok bántva és újra önértékelési gondjaim lettek. Azt hiszem már pont megszerettem... mocsok egy érzés. mocsok egy állat.
what a fuckin' huge mistake!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése