skip to main |
skip to sidebar
Épp zenét hallgatva pötyögtem a gép előtt, mikor édesanyám feloltja a lámpát és kérdi tőlem, hogy hallom-e... na de mit? Öööö.. a kaparászást... na de hol? A plafonról jön a hang. Na, kezd izgalmas lenni.. Az egyetlen ciki csak annyi a dologban, hogy a padfeljáró az egyik szobából nyílik.. először a házba, és onnan még egy ajtón kell be illetve átjutni, ami nem egyszerű menet! Szóval vagy beköltözött Jerry a kis családjával az "emeletre" pl aa kerítésen keresztül, vagy patkányunk, görényünk, macskánk van. Még egy?! Neeee!
Ezek után mondják, hogy ne féljek.. ha folytatódik a kaparászás, kijelentem, az ágyneműtartóban alszok!
Tartozom egy vallomással: imádok minden négylábú állatot. Legyen az cica, kutya, oroszlán, orángután, egyszerűen mindent illetve mindegyiket kortól, mérettől, mindentől függetlenül, a lényeg, hogy SZŐRÖS legyen. Ez sosem hátrány.
Legszívesebben simogatnám, ölelgetném és puszilgatnám mind egy szálig őket!
Nem véletlenül van nekem is egy őrült fekete kandúrom, akiért megveszek.. igazi szőrös géza... imádom!
Tegnap pedig mikor reggel rájöttünk, hogy a szomszéd genny (megsimíthatatlan dög) macska kipotyogtatott magából 5 iciripiciri cicát, nos nagyon-nagyon örültem, mert nagyon kis szépek és édesek voltak. Persze édesapa nagyon nem ürölt nekik, sőőt, ki akarta az egész famíliát vágni a tárolónkból (jó-jó, jogosan), de anyuci elég harcias volt, mikor nyárssal akarta kikergetni, az rátámadt.. aztán ütötte, mint az állat(ot), hasztalanul, mert az a görcs meg sem mozdult, sőőt, még idegbetegebb lett.. a köcsög... Végül úgy döntöttünk, ha a következő nap nem lesz változás, kislagolja őket: kedves gesztus, tudom. Nekem nem volt választásom.
Másnap azok a kis dögicák egész nap csak sírtak, anyuci sehol, végül kiderült, hogy az a szemétláda nem megy vissza hozzájuk.. két nap haldoklás és keserves sírás után elpusztultak. Kis segítséggel.. mivel rettenetesen szenvedtek.. és eltemettük őket:( szomorú temetés volt.. nem is bírtam végig ott lenni, mert még a hideg is kiráz, ha eszembe jut.. a francba is, tudom, hogy érzékeny vagyok, de aki képes megölni egy ilyen kis tündért, annak törjön el a keze és szarja össze magát!
Szomorú vagyok...
Néhányszor előfordul, hogy eljutok nyaralni. Nos, ez a nyaralás csupán egy napig tartott.
Minden úgy indult, mint általában: a kitűzött 11 órás indulási idő helyett sikerült kb. egy órával később távozni itthonról, egy pár dologról megfeledkeztünk, pl. a tejfölről a töltött kápihoz,
jaj és persze út közben derült ki, hogy, mint mindig, most is sokkal hamarabb fogunk -odaérni-, mint mindenki, de kivételesen a házigazdát is leköröztük. Ennek köszönhetően bekanyarodtunk az első fagyizóba és elnyaltunk egy pár gombócot családostul.
Ezek után sikerült utolérnie a házigazdának minket és a mercédesz legújabb szériájának egyik darabja szélsebesen előzött le minket, hogy nyithassa a kaput előttünk. Ami picit elkente a számat, hogy egy kellemetlen "ismerős" házát pillantottam meg abban az utcácskában, ahová befordultunk s amelynek végén álldogált ez a kis nyaraló. KIS nyaraló. A lényeg persze az volt, hogy a keedves, imádnivaló ismerőssel nem kellett találkoznom. Remélem ez hosszú ideig így marad... mert ha beszól! Én nem élem túl. És attól tartok ő sem.
A ház csodaszép volt, láthatóan alig használt és vadonatúj eszközökkel felszerelt volt, így csak annyi dolgunk maradt, hogy becipekedjünk, átöltözzünk fürdőruhába és kidobjuk magunkat a napra. Természetesen a nagy napozás mellett sor került egy kis hamira is a 6000 féle sütiből és egyéb ínycsiklandozó csirkeszárnyból (macskakaja) és hasonló finomságokból. A víz úgy fogyott, mint jobb helyeken és jó bulikon a házi pálesz, de a sörös üvegek száma is gyarapodott rendesen a kis kukában. A dumcsizós-zabbantós heverészés után következett a fürdés: irány a nyéki tó! Vad vizi evezéshez használatos csónakban napoztattuk kiázott testecskéinket a nagy csobbanás után, amíg telt-múlt az idő és elkéreztünk az "ebédidő"höz.
Valójában már fél négy körül járt az idő, de egy ebédet pótolni sosem késő! El is ment az a kis töltött kápi (1), amit egy esküvőről kaptunk - hisz' nehogy kárba vesszék... - és így nyolcan kellemesen el is fogyasztottuk az egészet. A szieszta egyeseknek pihenéssel, másoknak további trécseléssel telt, este pedig jött a szalonnasütés. Kár, hogy a szalcsimat nem én ettem meg... mindig azt mondják, nekem zsírt kellene ennem, de mikor odáig jutok, nyoma veszik. Vagy eszek, de nem eleget. Még ilyet!
Mindent összevetve és egy-két apróságot leszámítva kellemes körben telt el a nap, az éjszaka pedig méginkább! Sok ilyen szép, sőt, csudajó nyári napot kívánok még magamnak abban a reményben, hogy MÉG nem ért véget a nyár!
(1) Töltött káposzta: minden normális ember szereti, karácsonykor, szilveszterkor és esküvőkön esszük a legtöbbet... esküvőkön... na ez az! A szomszédban minden hétvégén lagzit tartanak, aminek a hátránya csak az, hogy a töltött kápi gondolata is hányingert gerjeszt! De az aprósütemény még jöhet!
Tudom, hogy lusta vagyok... aggódok is magam miatt.. de remélünk és imádkozunk a változás lehetőségéért...
