Tartozom egy vallomással: imádok minden négylábú állatot. Legyen az cica, kutya, oroszlán, orángután, egyszerűen mindent illetve mindegyiket kortól, mérettől, mindentől függetlenül, a lényeg, hogy SZŐRÖS legyen. Ez sosem hátrány.
Legszívesebben simogatnám, ölelgetném és puszilgatnám mind egy szálig őket!
Nem véletlenül van nekem is egy őrült fekete kandúrom, akiért megveszek.. igazi szőrös géza... imádom!
Tegnap pedig mikor reggel rájöttünk, hogy a szomszéd genny (megsimíthatatlan dög) macska kipotyogtatott magából 5 iciripiciri cicát, nos nagyon-nagyon örültem, mert nagyon kis szépek és édesek voltak. Persze édesapa nagyon nem ürölt nekik, sőőt, ki akarta az egész famíliát vágni a tárolónkból (jó-jó, jogosan), de anyuci elég harcias volt, mikor nyárssal akarta kikergetni, az rátámadt.. aztán ütötte, mint az állat(ot), hasztalanul, mert az a görcs meg sem mozdult, sőőt, még idegbetegebb lett.. a köcsög... Végül úgy döntöttünk, ha a következő nap nem lesz változás, kislagolja őket: kedves gesztus, tudom. Nekem nem volt választásom.
Másnap azok a kis dögicák egész nap csak sírtak, anyuci sehol, végül kiderült, hogy az a szemétláda nem megy vissza hozzájuk.. két nap haldoklás és keserves sírás után elpusztultak. Kis segítséggel.. mivel rettenetesen szenvedtek.. és eltemettük őket:( szomorú temetés volt.. nem is bírtam végig ott lenni, mert még a hideg is kiráz, ha eszembe jut.. a francba is, tudom, hogy érzékeny vagyok, de aki képes megölni egy ilyen kis tündért, annak törjön el a keze és szarja össze magát!
Szomorú vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése