Forró augusztus volt, tisztán látszott a hold...

Néhányszor előfordul, hogy eljutok nyaralni. Nos, ez a nyaralás csupán egy napig tartott.

Minden úgy indult, mint általában: a kitűzött 11 órás indulási idő helyett sikerült kb. egy órával később távozni itthonról, egy pár dologról megfeledkeztünk, pl. a tejfölről a töltött kápihoz,
jaj és persze út közben derült ki, hogy, mint mindig, most is sokkal hamarabb fogunk -odaérni-, mint mindenki, de kivételesen a házigazdát is leköröztük. Ennek köszönhetően bekanyarodtunk az első fagyizóba és elnyaltunk egy pár gombócot családostul.

Ezek után sikerült utolérnie a házigazdának minket és a mercédesz legújabb szériájának egyik darabja szélsebesen előzött le minket, hogy nyithassa a kaput előttünk. Ami picit elkente a számat, hogy egy kellemetlen "ismerős" házát pillantottam meg abban az utcácskában, ahová befordultunk s amelynek végén álldogált ez a kis nyaraló. KIS nyaraló. A lényeg persze az volt, hogy a keedves, imádnivaló ismerőssel nem kellett találkoznom. Remélem ez hosszú ideig így marad... mert ha beszól! Én nem élem túl. És attól tartok ő sem.

A ház csodaszép volt, láthatóan alig használt és vadonatúj eszközökkel felszerelt volt, így csak annyi dolgunk maradt, hogy becipekedjünk, átöltözzünk fürdőruhába és kidobjuk magunkat a napra. Természetesen a nagy napozás mellett sor került egy kis hamira is a 6000 féle sütiből és egyéb ínycsiklandozó csirkeszárnyból (macskakaja) és hasonló finomságokból. A víz úgy fogyott, mint jobb helyeken és jó bulikon a házi pálesz, de a sörös üvegek száma is gyarapodott rendesen a kis kukában. A dumcsizós-zabbantós heverészés után következett a fürdés: irány a nyéki tó! Vad vizi evezéshez használatos csónakban napoztattuk kiázott testecskéinket a nagy csobbanás után, amíg telt-múlt az idő és elkéreztünk az "ebédidő"höz.
Valójában már fél négy körül járt az idő, de egy ebédet pótolni sosem késő! El is ment az a kis töltött kápi (1), amit egy esküvőről kaptunk - hisz' nehogy kárba vesszék... - és így nyolcan kellemesen el is fogyasztottuk az egészet. A szieszta egyeseknek pihenéssel, másoknak további trécseléssel telt, este pedig jött a szalonnasütés. Kár, hogy a szalcsimat nem én ettem meg... mindig azt mondják, nekem zsírt kellene ennem, de mikor odáig jutok, nyoma veszik. Vagy eszek, de nem eleget. Még ilyet!

Mindent összevetve és egy-két apróságot leszámítva kellemes körben telt el a nap, az éjszaka pedig méginkább! Sok ilyen szép, sőt, csudajó nyári napot kívánok még magamnak abban a reményben, hogy MÉG nem ért véget a nyár!


(1) Töltött káposzta: minden normális ember szereti, karácsonykor, szilveszterkor és esküvőkön esszük a legtöbbet... esküvőkön... na ez az! A szomszédban minden hétvégén lagzit tartanak, aminek a hátránya csak az, hogy a töltött kápi gondolata is hányingert gerjeszt! De az aprósütemény még jöhet!