Mostanában annyira tompa az agyam.. sokszor vannak leírható gondolataim, de olyankor sosem vagyok blogközelben. Valahogy sosem jutok el odáig, hogy megfogalmazzam ami a fejemben van.,. ez csak egy leeresztett megjegyzés lesz..
Már megint szétfeszítenek az érzelmeim.. annyira..annyira.. idegesítő ám, hogy nem találom a megfelelő szót mit is érzek.. és miért.. miért szeretem? Mert mindenkinél külön(c)legesebb és nem szeressük az átlagost? Mert édes, tündéri és imádnivaló? Mert nála bölcsebb embert nem ismerek? Rendben, néha kis hülye tud lenni de azt külön imádom:) naiv,durcás,játékos kisfiú. Vagy mert esküdni mernék, hogy nincs nála bátrabb és erősebb ember a világon? Elvakult lennék? Meglehet. Szeretem így látni. Nem, nem tartom tökéletesnek. Csak számomra megfelelő.
Nem tudom meddig maradhatunk még együtt és mindig imádkozok azért, hogy az élet ne szakítson el egymástól.. de akárhogy is lesz, mindig szeretni fogom. Nem fog úgy eltelni nap, mikor nem gondolok rá, ha beszélni nem is fogok tudni vele. Bár talán ebben a modern világban ennyi még elintézhető.. vagy.. nem is tudom mi lenne a jobb.. de nem is akarok ezen gondolkodni.. most az enyém.. és boldog vagyok.. és mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyem..
Most már tényleg zárom soraim és próbálom csak annyira felébreszteni magam a mámoromból, amennyire kell: hogy a hétköznapok hétköznapok maradjanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése