Death? What the f*ck?

Nem csak az a rossz a halálban, hogy megtörtént, hanem maga az értelmetlenség és az üresség is.
A filmekből és az innen-onnan hallottakból mindenki tudja, hogy a halál rossz dolog, mert kiszakít valakit egy család nevű helyről, de ez nem ilyen egyszerű..
Azt hiszem az a legrosszabb benne, hogy az emberek nem tudják hová tenni. Érzed, hogy valami hihetetlenül szar és más valami hiányzik, de még is olyan furcsa az egész. Éled a mindennapjaid, mert muszáj, sosem eshetsz ki a szerepből, mert szükség van arra, hogy csináld amit kell, közben pedig ott az a pici szálka amely óriási sebet ejtett rajtad. Mégis meg tudsz feledkezni róla, mert muszáj. És a hiányosság értelmetlensége beleékelődik az agyadba. Fel sem fogod, mert annyira elfogadhatatlan, hogy valaki, akit szerettél megszűnt létezni és nincs többé. Próbálod felidézni a hangját, az arcát, a beszédét, ami furcsa mód még megy.
Fel akarod fogni, hogy nincs, de csak azt érzed, hogy elszomorít a gondolat, ezért próbálsz mást csinálni, hiszen nem engedheted meg magadnak, hogy szomorkodással töltsd az idődet, ami így csak telik, később pedig csupán annyit veszel észre, hogy a távolság a nehezebb részét elfeledtette veled. Na ez bosszant fel. Úgy érzem gyászolni sem tudok tisztességesen, mert annyira lehetetlen ez a helyzet. Persze természetes dolog, hiszen az emberek születnek és meghalnak, mégis hihetetlen, mert veled illetve körülötted történik. Béna ez a helyzet. Felidegesít. Nem tudom és nem is akarom elfogadni, közben erőltetem magam, hogy mégis azt tegyem.. Nevetséges. És pont ez az, hogy nem.

Az viszont biztos, hogy van amit nem lehet kitörölni az ember memóriájából. Legalábbis nagyon remélem, mert én nem akarom elfeledni. Sok mindent nem akarok elfelejteni, mert most már csak az emlékeim maradtak.. ami nem egy életbiztosítás, hiszen arra sem emlékszem a múlthéten mit ettem... és mégis, örök emlék. De akkor is az marad, ha csalódsz abban, aki meghalt? Vagy már úgyis mindegy?...

Az a szörnyű még abban, ha valaki meghal, hogy úgy érzed, most történt valami borzasztó, közben lehet, hogy sokkal jobban járt, mint te, mert ahol ő van, ott nincs háború, éhínség, földrengés, gyilkosság (mert már mind meghaltak). Valójában nem vágyom arra, hogy az örök békemezőkön futkározzak fehér ruhában.. nem is szeretek futni... nehéz olyasvalamiről beszélni, amit nem ismer senki...