Tegnapi habparty

Tegnap buli volt! Drága ex tanárom, aki ma már marhára nem hiányzik mondogatta mindig a dolgozatírásra, hogy bulizunk..
Nos, tegnap habparti volt. Érettségi parti.
Miután kijöttem csak a piciny szívemről legördülő sziklasorozat hangját hallottam, ebből kifolyólag pedig boldog voltam, ami persze az estére elmúlt.
Az éjjel már azon gondolkodtam, mennyire elszúrtam.. volt benne valami. Voolt volt.. de még mennyire, hogy volt!
Már csak annyi a kérdésem, hogy vannak-e még vajon csodák! Vannak még csodák? Ha igen, akkor most mutassa meg az egyik önmagát és tegyen marha boldoggá +5ponttal!

Ez mind azért van, mert az elmúlt kb. 2 évben nem voltam templomban, igaz?! picsába..

Szeret, nem szeret

Hogy van az, hogy mindig azokat szereted, akiket nem kellene és azokat nem, akiket pedig tényleg jó lenne?
Mikor valaki aranyos, kedves, szeretnivaló, normális, ráadásul imád (jóh, feltételezhetünk kevesebbet is mint imádás) téged, te mit csinálsz? Eltaszítod magadtól, mert valahogy ez a sok-sok pozitív tulajdonság undorrá válik benned, mintha a tökéletesség megközelítése olyannyira meseszerűnek tűnne, hogy inkább eldobod jó messzire, csak a közeledbe ne legyen.
Miért vonzza az embereket a bűn, a fájdalom és a szenvedés? Persze, nem a fizikai mazochizmusra gondolok, hanem...a lelkire. A gonosz lélek iránti "beteges" vonzalom. Vagy ez csak bennem él? Most lehet elárultam magam.



Nem tehetek róla, valahogy a "rosszfiúk" és a "mencik" mindig jobban vonzottak, mint, hogy jó kislányokkal és kissrácokkal pajtizzak. Persze aztán sosem volt annyi vér a pucumban, hogy ne így cselekedjek. Még is, ha vágyakozásról van szó, a rosszat szeretném... de bankot nem rabolok! Szerintem ez nem kapcsolódik a "rossz" és egyszerűbb út választásához, hiszen nem leszek munkakerülő és kezdek lopni, csak mert nincs kedvem a kemény munkához.. szeretem a kihívásokat! Ezzel kapcsolódik össze ez az egész, azt hiszem..
Valahogy a filmekben is a gonosz jóképű jön be, nem pedig a kiskutya szemű hasonlóan jóképű jó fiú. Valahogy így vagyok a barátokkal is... nekem a legvagányabb kell... és emiatt szégyenlem is magam...

i would like to choose the worse side but i can't do that...

Mint a kutya vacsorája..

Felhívás!

Valószínűleg nem sokan látogatnak poros oldalamra, de egy tényt közölnöm kell: a t-home család egy nagy rakás kiscicapotyi!
A telefon és az internet olyan módon működik, mint a mese, hogy hol van, hol nincs, de inkább az előbbi, bár tényleg nem tudom miért lehet ez. Ennyi balhé után képesek újra és újra csesztetni a rendszert. Vajon szándékos? Amiért veszekedünk elrontják a netet meg a telefont? Vagy ez csak egy bosszúálló telefonoslány, akit egyszer visszautasítottunk?

Legszívesebben felgyújtanám őket.. vagy szétverném lánccal.. mint a MÁV dolgozóit: ők mindig sztrájkolhatnak? Bassza meg a kecske! Ilyen könnyű úgy dolgozni egy munkahelyen, hogy nem is dolgozok? Ha megszívatnak a jövőhéten és PONT akkor nem tudok elutazni, marha pipa leszek. Hú de még mennyire nagyon marha! A pofátlanság teteje, hogy velünk, földönfutó, egyszerű emberekkel basszintanak ki, mert nekik nem tetszik valami. Ki a szart érdekel?! Holnap reggelig itt ülnék, ha felsorolnám nekem mi nem tetszik! Munkakerülő patkány banda.. akik persze nem fizetnek azért, hogy utazzanak.. sőt.. a családjuk sem.. aztán nekik áll feljebb, ha nincs helyük, a képükbedohányoznak, vagy csak szimplán azért, mert rossz helyen állsz, ülsz, lélegzel.

Befogad és kitaszít a világ...

Tiszta fejjel mindig könnyebb...

Valahogy a másnapok mindig olyan tiszták és egyszerűek, valahogy minden olyan egyértelművé válik. Ezáltal pedig, hogy egyértelmű, valahogy az elfogadhatatlan is elfogadható lesz. Felesleges szarakodni olyasvalamivel ami egyenlőre halott ügy és évek telhetnek el úgy, hogy a helyzet nem változik.

Az élet nem habos torta. Nem is szeretem a habos tortát.
Lehet célzás értékűnek kellene vennem, hogy amelyik gizda kis fekete macskának ma beszóltam, bosszúból átment előttem. Azt hittem, hogy túl vagyok a fekete macskás babonán, ezért is lett fekete cicám, csak az a gond, hogy még más fekete macskákkal úgy tűnik nincs lebeszélve, hogy ne rám szórják a negatív erőiket.

Valahogy az ébredés után borzasztó távolinak tűnik a tegnap, a tegnapi gondok pedig egyenesen megszűnnek. Valami szorító érzés marad az ember lányában, ami arra utal, hogy mégis csak megtörtént... csakhogy ez nem jelent semmit.. annyi minden megtörtént már, annyi mindent túl lehet élni és annyira kevés a lehetőség és rövid az élet a szarakodásra... csak vannak dolgok, amiket nem mi döntünk el.

Megnézzük, hogy sikerül ez a bizonyos Nagy ölelések napja! Egyenlőre nullánál járok, bár még reggel van.
Mintha olyanok lennének az érzelmeim, mint a mai szél, ami alig engedett szabadulni a buszmegállóban..

Barátság, szeretet, ölelés, stb...

Október 15. az ölelés világnapja. Hagyományőrző típus vagyok, tavaly is megtartottuk a jó szokást, mert a (ha emlékezetem nem csal) 17 másodpercig tartó ölelés megemeli az endorfin szintjét, ami ugyebár mint a csoki, szebbé teszi a napot, sőt, jobb, mint a csoki, mert azt jelenti, hogy van aki szeret annyira, hogy megöleljen és van olyan, akit te szeretsz annyira, hogy közeledj hozzá olyannyira, hogy a testetek összeérjen mindenféle erotikus villámok, égdörgések, szikrák nélkül.
És most azt hiszem kénytelen leszek megbontani a formulát, mert nem lesz senki olyan, aki az előbb leírt szövegbe beleférjen. Senki, aki a közelben van és szabad és jó lenne..

Áh, eltérhetnék a lényegtől, de felesleges. Most nyilván gondom lett, hogy nincsenek a barátaim a közelben, de valójában nem is ez az, ami eljuttatott odáig, hogy pityergésbe kezdjek. Pityergés.. sírás.. olyan sírás, ami az elmúlt 3 évben tutira nem történt meg... olyan valaki miatt, aki legalább 3 éve nem bántott se nem siratott meg.. épp ellenkezőleg.. nagyon is ellenkezőleg. pont ezt magyaráztam a régi nagy barátnőmnek még annak idején és lám, tévedtem, mert egyszerűen semmi sem örök, még egy barátság sem. Lehet ilyet? Úgy tűnik.. és hiába töröm kezem-lábam, képtelenség változtatni ezen, ha az embernek elvették az eszét.. főleg, ha egy szerelem tette ugyanezt.
Mindig csak az a meleg ölelés jut eszembe, az a meleg nyári ölelés egy szomorú, de annál hangosabb nyári estéből.. traurig... egen.. traurig... az lenni én és pont azért. Elvesztek egy barátot, akit nagyon szeretek, csak hogy nem tudom pontosan miért is.

És ezek után érzem én úgy, hogy mindenki ugyanezt teszi velem, csak ő az, aki leplezetlenül és nyersen. A lélekbegyalogolás még oké, na de hol a bűnbánat vagy legalább az érdeklődés a másik iránt? Akkor most robbant minden, úgy csinálunk, mintha nem történt volna semmi? Vagy pont, hogy nem is volt semmi, csak picizöld élte bele magát mindenbe?
Mindenkinek fontos dolga lett, én meg úgy érzem még pár hónap és 1. megbolondulok, 2. idő előtt felkötöm magam, mert ez a hely elviselhetetlen! A közösségről nem is beszélve.. bátyjáim.. jóhogynemmár bátylyáim.. ó Uram, ments meg! Szabadulás a börtönből vissza azokhoz, ahol működött! Vissza-vissza, VISSZA, bassza meg!