Barátság, szeretet, ölelés, stb...

Október 15. az ölelés világnapja. Hagyományőrző típus vagyok, tavaly is megtartottuk a jó szokást, mert a (ha emlékezetem nem csal) 17 másodpercig tartó ölelés megemeli az endorfin szintjét, ami ugyebár mint a csoki, szebbé teszi a napot, sőt, jobb, mint a csoki, mert azt jelenti, hogy van aki szeret annyira, hogy megöleljen és van olyan, akit te szeretsz annyira, hogy közeledj hozzá olyannyira, hogy a testetek összeérjen mindenféle erotikus villámok, égdörgések, szikrák nélkül.
És most azt hiszem kénytelen leszek megbontani a formulát, mert nem lesz senki olyan, aki az előbb leírt szövegbe beleférjen. Senki, aki a közelben van és szabad és jó lenne..

Áh, eltérhetnék a lényegtől, de felesleges. Most nyilván gondom lett, hogy nincsenek a barátaim a közelben, de valójában nem is ez az, ami eljuttatott odáig, hogy pityergésbe kezdjek. Pityergés.. sírás.. olyan sírás, ami az elmúlt 3 évben tutira nem történt meg... olyan valaki miatt, aki legalább 3 éve nem bántott se nem siratott meg.. épp ellenkezőleg.. nagyon is ellenkezőleg. pont ezt magyaráztam a régi nagy barátnőmnek még annak idején és lám, tévedtem, mert egyszerűen semmi sem örök, még egy barátság sem. Lehet ilyet? Úgy tűnik.. és hiába töröm kezem-lábam, képtelenség változtatni ezen, ha az embernek elvették az eszét.. főleg, ha egy szerelem tette ugyanezt.
Mindig csak az a meleg ölelés jut eszembe, az a meleg nyári ölelés egy szomorú, de annál hangosabb nyári estéből.. traurig... egen.. traurig... az lenni én és pont azért. Elvesztek egy barátot, akit nagyon szeretek, csak hogy nem tudom pontosan miért is.

És ezek után érzem én úgy, hogy mindenki ugyanezt teszi velem, csak ő az, aki leplezetlenül és nyersen. A lélekbegyalogolás még oké, na de hol a bűnbánat vagy legalább az érdeklődés a másik iránt? Akkor most robbant minden, úgy csinálunk, mintha nem történt volna semmi? Vagy pont, hogy nem is volt semmi, csak picizöld élte bele magát mindenbe?
Mindenkinek fontos dolga lett, én meg úgy érzem még pár hónap és 1. megbolondulok, 2. idő előtt felkötöm magam, mert ez a hely elviselhetetlen! A közösségről nem is beszélve.. bátyjáim.. jóhogynemmár bátylyáim.. ó Uram, ments meg! Szabadulás a börtönből vissza azokhoz, ahol működött! Vissza-vissza, VISSZA, bassza meg!