Modern kor

Kisebb megvilágosodásom volt valamelyik nap hazafelé a buszon, mikor épp a világmindenség szerves részein elmélkedtem.

Túl modern nekem ez a világ. Olyan marha jól sikerült a keresztény énem kifaragása, hogy totál konzervatív lettem. Azaz vagyok. Valahogy így sikeredtem a sok templomba járás és egyéb jókislányoskodás közepette. Időnként elszégyellem magam, hogy mennyire undorítóan erkölcsös vagyok, idegesítően jól tudom a tutit és ezt szeretem is másokkal megosztani (mások örömére és az én hátrányomra). Papolok, mint egy pap és néha úgy élek, mint egy remete. Mit lehet erre mondani? Mindennek tudatában vagyok, de úgy érzem képtelen vagyok ellene cselekedni.
Mintha nem passzolnék ezzel a leszbi-transzi-bi-love&peace világgal annyira, hogy jól meglegyünk.
Persze ellentmondások nélkül mit sem ér az egész: hiába a hűséges feleségtípus vagyok, mint a 19. században élők, a szám mégis kinyílik, na meg a bicska is a zsebemben a hímsoviniszta dumáktól és kiváltják belőlem az elviselhetetlen feministát, ami még az időszakos okoskodásnál is borzasztóbb.
Az utóbbi években változtam, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó irányba. Valahogy eddig kevesebb gondom volt az emberekkel, most egyre csak meggyűlik velük a bajom és egyre inkább nem találom a közös hangot senkivel. Út közben ufóvá váltam? Megeshet. Ki tudja mi történik az ember lányával éjszaka, amiről nem tud. Mert, hogy a szúnyog megcsípi, az biztos.. de ez semmi azokhoz a misztikus, emberfeletti erőkhöz képest, mint amiket elképzelek.

A leginkább persze az zavar, hogy nem zavar a vallásos énem, csak szokatlan a kortársaimhoz viszonyítva... meg is szeretnék változni meg nem is... végül találtam egy lehetőséget, ami egyenlőre kielégíti mindkét énem. Bizony, nagy lépésre szántam el magam: hajat festetek én, a konzervatív lány, aki utálja az újdonságokat és a változásokat, ha tehetné élete végéig hordaná a kedvenc cipőit (ha nem mennének tönkre, így csak addig hordom, amíg le nem szakadnak a lábamról...) és a kedvenc szava a NEM.
Majd megmutatom a változást, ezzel megnyugtatva magamat, hogy csináltam valamit.